mostanában hanyagolom piciny blogom, de úgy gondolom jó kifogásom van rá: frusztrált vagyok.
a sok álláskeresésben kezd elmenni az élettől is kedvem... önéletrajz, motivációs levél, anyámkínja... gyártósori összeszerelő munkához... betanított munka... mi lenne rá a motivációm bmeg?! nem akarok éhen dögölni! nem elég motivációnak?
minimum 3 év gyártósori gyakorlat... mihez kell gyakorlat? feltesz, odacsavaroz, aztán a kövire is feltesz, odacsavaroz és így tovább. ehhez elég 3 perc gyakorlat is...
aztán egyszerre csak túlképzett vagyok... fogd meg, tedd ide, tedd oda típusú munka... mondom is magamban tényleg mekkora cucc ez az érettségi, túl jó vagyok én ide
a következő helyen alulképzett vagyok, a munka ugyanaz mint az előző helyen, csak itt épp autóalkatrészek összeszerelése megy, én meg nem vagyok autó szerelő...
mert ha csak egy csavart kell meghúzni, akkor túlképzett vagyok, ha viszont már ötöt, akkor meg huje vagyok hozzá, evidens...
miből állna, ha csak egyszer nem hazudnának a képembe?
-hát csak annyit kell mondani, hogy nem vagyok szimpatikus, vagy a kisebbségi/fogyatékos polgártárs után állambácsi kedvezményt ad, utánam meg nem.
van ahol még le is csesznek segítőkészen, hogy a gerincműtétem után miért nem százalékoltattam le magam? mert akkor tudna munkát adni, így viszont nem...
-azért kérem szépen, mert nem sumákolni akarok, hanem tisztességgel dolgozni...
én kis hülye elfelejtettem: itt már azt sem lehet.
