a mai nap kitaláltam: irány a szüleim kertje, méghozzá Babettával :)
amint mentem vagy száz métert, persze hogy nekiáll esni az eső. mondtam is magamban: -háháááá nem cseszel te ki velem, van a kis kosárkámban esőkabátom nekem! szóval mociztam vagy egy órát szakadó esőben.
ahhoz képest, hogy combtól lefelé teljesen szétáztam, rettenetesen élveztem. fülig érő vigyorral értem haza.
szóval megvan a tuti recept: ha rád szakad a depresszió, akkor be kell szerezni egy ien kis csettegőt, lehetőleg 30 évnél idősebbet. olyat ami vagy megáll, vagy nem, aztán gyerünk egy kis túrára vele, akár szakadó esőben is.
ha ettől nem lesz jobb kedved, akkor semmitől :)
